Búcsú Simonfalvi Lajostól (1942-2018)

Csaba Ungvári, 2018. febr. 14. 1:06   [ 2018. febr. 14. 1:18 frissítve ]

2018. február elsején a pünkösdi teológiai szemlélet legszélesebb körben ismert magyar személyisége fejezte be földi pályafutását. Nem egészen másfél hónappal korábban elhunyt hűséges hitvesét, Editkét követte a mennyei hazába.

Tolmács, bibliatanító, pedagógus, zenész, teológus, informatikus. Ez mind ő volt. ...és azt hiszem mindegyik egyszerre szeretett volna lenni, de nem amolyan átlagos, hanem a pályát megújító, a modern szakmai szemléletet érvényesítő. Álmaival, meglátásaival és terveivel megelőzte saját korát. Nem csak megszerzett ismeretei, hanem a dialógusra való képessége miatt is megnyerő volt. Teológusként, bibliatanítóként olyan képviselője volt az ébredésnek, aki nem ült fel a különféle hullámokra, hanem inkább szilárdan képviselte a Biblia újszövetségi fókuszú üzenetét, értékrendjét és közvetítette annak erejét. Meggyőződéses pünkösdi és karizmatikus volt, hitt abban, hogy a lelki ajándékok ma is működnek, abban, hogy Krisztus Testének természetes állapota a sokszínűség, a többszólamúság, amely a Lélek által formálódik csodálatos szimfóniává. Lajos erről nem utópiaként, hanem megvalósítható programként tanított sok száz teológust, lelkipásztort és egyszerű gyülekezeti tagot. Hittünk neki, mert látását alapos bibliai exegézissel és számos szakirodalmi hivatkozással támasztotta alá. Tudásszomja kielégíthetetlen volt. A legfrissebben megjelent teológiai szakirodalmat elsőként rendelte meg és minden lehetőséget megragadott arra, hogy részt vegyen a legkülönbözőbb külföldi valamint belföldi keresztény teológiai és pedagógiai szervezetek munkájában. Elkötelezetten képviselte a férfiak és nők Krisztus Testében való egyenjogúságát és szorgalmazta a nők gyülekezeti vezetői szolgálatának lehetőségét.

Tanítása is, de talán sokkal inkább a szemléletmódja tette őt az ezredforduló legnagyobb hatású magyar pünkösdi teológusává. A Pünkösdi Teológiai Főiskolán 1994-től 2006-ig elsősorban újszövetségi szakterületen oktatott, tanszékvezető volt, valamint 2002 és 2005 között tanulmányi igazgatóként vett részt az intézmény munkájában. Teológusi munkássága mellett a Péceli (jelenleg Kármel) Pünkösdi Gyülekezet, az Agapé Pünkösdi Gyülekezet, a Gizella utcai majd az általa alapított Logos Gyülekezet lelkipásztori szolgálatát végezte.

A Gyülekezet bibliai céljáról képviselt tanítása sokakat befolyásolt. Alábbiakban a Pünkösd.ma Teológiai Magazin 2005/1 számából, A működő gyülekezet - Organikus ekklésziológia című cikkéből idézünk. Ezzel emlékezünk a Pünkösdi Teológiai Főiskola egykori és mai munkatársai, hallgatói nevében szeretett testvérünkre és barátunkra.

Én következetesen különbséget teszek gyülekezet és egyház között. (...) Amikor az egyház szót használom, akkor a felépítményt, a ruhát értem alatta, azt, amit a világ lát. Ezzel azonban nem minősítem a szervezetet, hanem azt jelzem, hogy ez egy teljesen más valóság. Amikor viszont a gyülekezet szót használom, akkor ugyanazt értem alatta, amit az Újszövetség az ekklészia szó alatt. Az első páli gyülekezetek azért kezdik használni az ekklészia szót, mert sorozatosan kiszorulnak a zsinagógákból. Pál minden városban, a zsinagógában kezdi a munkálkodását, de a szünagógé kifejezést azért nem használja, mert ez a zsidó közösségek szava volt, és ő egy más közegben és jogi keretben alapítja meg a gyülekezeteket. (...)

Meggyőződésem, hogy nagyon fontos lenne, hogy komolyan vegyük Krisztus Testét, az ekklésziát, mint élő organizmust. Petőfivel mondhatnám, hogy amíg ezt el nem érjük „...addig nincs megnyugvás, addig folyvást küszködni kell!”. Ne elégedjünk meg ennél kevesebbel, és küszöböljük ki azokat az ellentmondásokat, az Igével ellentétes gyakorlatokat, amelyek akadályozzák, hogy egészségesen működjön a gyülekezet, a Krisztus Teste. Ne áltassuk magunkat, hogy elértük ezt, ha már jobbak vagyunk, mint egy teljesen alvó gyülekezet. Legyünk azonban igényesek, mert az Úr is igényes, és Ő maga gondoskodik a többiről. Mindenkinek más az ujjlenyomata, hajszálai és az arcvonásai. Ha Ő minket ilyen egyéni módon alakított ki, akkor gyülekezeteinkben is el kell tűrni, hogy különbözőek vagyunk. Különféle felépítményű és alkatú gyülekezetek vannak, és ez nem baj. (...) Mi vezetők azonban arra is igyekezzünk, hogy semmilyen téren ne legyünk akadályai ennek a megújító folyamatnak, hanem sokkal inkább az Úr eszközeivé váljunk, Isten dicsőségére és gyülekezeteink javára!


Ungvári Csaba