Mindfullness és szemlélődő ima

Szeretnél elvonulni a világ zajától, külső-belső békére törekedni?
Szeretnél a csapongó gondolataid, vágyaid, elképzeléseid, fantáziád fogságából kiszabadulni?
Szeretnéd a valóságot annak látni, ami?
Szeretnél önmagadhoz közelebb kerülni?
Szeretnél az eddig meg nem hallott, vagy figyelmen kívül hagyott belső éneddel találkozni?
Érdekel a spiritualitás és a lelki egészség összefüggéseit egy egészen egyszerű módon való megtapasztalás?
Szeretnéd az örök isteni jelenlétnek átadni magad?
Tarts velünk!
Egy izgalmas és egyben a lehető legegyszerűbb felfedező útra invitálunk, amely során betekintést nyerhetsz egy olyan módszerbe, amely lényed mélyén keresztül Istenhez, az elképzelésekből a realitásba vezethet, amely által mély önismeretre tehetsz szert, amely nem ígér csalóka, valóságtól elrugaszkodott, erőltetett békességet, de amely módszer imaként a nagy világvallásokon kívül a kereszténység 2000 éves történelmében a kezdetek óta ismert és használt.

Figyelem!
Az önmagunkkal való találkozás, a realitással való szembesülés sokszor fájdalmas és ijesztő! Aki ezt a kockázatot nem tudja vállalni, annak nem ez az útja!
A módszerünk roppant nehéz! Nehézsége paradox módon az egyszerűségében rejlik. Csak létezni és létezni hagyni, cselekvés nélkül, nem könnyű.
Aki eufóriára, katartikus lelki élményekre, mély átélésekre, és egyéb vallásos, ájtatos érzelmekre és tapasztalásokra vágyik, csalódna.
Ne várj instant eredményeket! Ez a módszer hosszas, életformává vált gyakorlást igényel, most csak betekintést nyerhetsz bele!
Nem terápia, bár lehet terápiás mellékhatása.
Célunk kizárólag:
átadni magunkat Istennek, vágyak, kérések, elvárások nélkül, úgy, ahogy vagyunk, hogy megtapasztalhassuk azt, amit Ő adni akar, vagy éppen nem akar, amikor akar, és ahogyan akar!
A módszerről:
A kontemplatív vagy szemlélődő ima egy olyan szintje és formája az imádkozásnak, amelyben szavaknak, gondolatoknak, vágyaknak, érzelmeknek, döntéseknek, akaratnak, elhatározásoknak, stb., tehát megannyi pszichés-mentális aktivitásnak a lecsendesítésére törekszünk. Figyelmünket a jelen pillanatra irányítjuk, természetesen kavargó gondolataink áramlata fölé emelkedve, hogy a jelent, a MOST-ot, mint egyetlen realitást a legteljesebben éljük meg. Az elme gondolatai ugyanis soha nem a jelenre irányulnak: mindig a jövőbe vagy a múltba mutatnak és viszik a gondolkodó embert – még ha ez a múlt és jelen csak percekkel, órákkal tér is el a jelen pillanatától.

A gondolatok által felcímkézett, minősített észleletek az elme produktumai. Szemlélődő imánk során arra törekszünk, hogy az elme szubjektív kondicionáltsága helyett közvetlenül a valóságot érzékeljük, úgy, amint az valóban VAN, s ez csak ilyen tiszta tudatosság állapotában lehetséges.

Ennek követeztében van lehetőségünk aztán valóban arra reagálni, ami a realitás, s nem arra, amilyennek azt az egyetlen realitást hétköznapi tudatossággal – a gondolkodó elmével - egyénileg (egymástól is különbözőképpen) észlelni tudjuk.

Így van esélyünk pl. a másik embert olyannak érzékelni, amilyen ő valójában, s nem olyannak, amilyennek a kondicionált elménk szűrőjén keresztül torzítjuk.

Számos stresszt, szorongást, fölösleges aggodalmaskodást, mindenáron való problémamegoldást, és egyéb pszichés terheket elkerülhetünk, ha megpróbálunk a jelenben létezni, s nem a múltban vagy a jövőben kalandozni, -, és arra reagálunk, ami van, s nem arra, amit elképzelünk róla.

A szemlélődő ima „munkamódszere” a külső (távol a világ zajától) és a belső csend (távol az áramló gondolatainktól). Folyamata: az egyszerű figyelem, puszta észlelése mindannak, ami van kívül és belül, megengedve mindennek, hogy legyen, létezzen. Ez egyszerű, harmonikus áramlás a léttel anélkül, hogy azon bármit változtatni, eltüntetni, átalakítani, elutasítani szeretnénk. Ezen egyszerű gyakorlatban kitartva, önmagunk mély, valódi énjéhez is egyre közelebb kerülünk: ellazult állapotban a tudatelőttes átjárhatóbbá válik, a tudattalan tartalmai felszínre, a tudatba kerülhetnek, a jungi individuáció útján oly fontos integrálódást elősegítendő.

Ellazult állapotban pedig a domináns bal agyfélteke mellett egyre nagyobb szerepet kap a jobb agyfélteke, a kettejük közötti kapcsolat harmonikusabbá válik, ami által a racionális-kognitív funkciók mellett a spontenaitás, kreativitás, szétválasztottság helyett egységben látás, szintetizálás, mélyebb összefüggések felismerésének képessége erősödhet.

A reális(abb) érzékelés, önmagunk mélyebb megismerése mellett a test-lélek ember fiziológiájára is kedvező hatással van a szemlélődés útja.

Ima azáltal lesz a szemlélődés pszichodinamikáját és egész folyamatát alkotó módszer, hogy az azt gyakorló szándéka az Istennel való közvetlenebb kapcsolat megtapasztalása. Az Örökkévalóságban, az idő dimenzióján kívül létező Isten, aki egyúttal az örök VAN („Vagyok, aki vagyok”), az örök MOST, az ember számára legközvetlenebbül csak az idő transzcendálása útján tapasztalható meg, amely alapja a pillanatba, jelenbe (mint minimális kiterjesztéssel rendelkező időtartamba) való lépés, s amelynek egyik útja lehet a szemlélődő ima, mely az itt és most-ba helyez.

A szemlélődő ima módszere ismeretes minden nagy világvallásban, így a 2000 éves kereszténység nyugati és keleti ágában egyaránt, a kezdetektől fogva.

De a lélektan tudományos, terápiás kutatásai figyelmét sem kerülte el, noha e tudományterületnek nem kompetenciája a transzcendens vonatkozások vizsgálata, hanem az emberben zajló, rá és kapcsolatrendszereire vonatkozó aspektusainak vizsgálatára szorítkozik. Ezt az érdeklődést tükrözi többek között az közelmúlt évtizedeiben az amerikai Massachusetts-i orvosi egyetem Stresszcsökkentő Klinikájának porfesszora, Prof. Dr. Jon Kabat-Zinn által megalkotott módszer, s méginkább kifejezés: mindfulness (tudatos jelenlét, éber jelenlét), valamint az erre később kiépített terápiás eljárások, mint a Mindfulness Based Stress Redaction és a Mindfulness Based Cognitive Therapy.