Tanulmányi kirándulás Pannonhalmán

Csaba Ungvári, 2015. febr. 25. 4:51   [ 2015. ápr. 1. 4:50 frissítve ]

2015. március 20-án kirándulást szervezett a Pannonhalmi Főapátságba Izsák Norbert a Pünkösdi Teológiai Főiskola egyháztörténet oktatója és Molnár Gabriella HÖK-elnök. Összesen 11-en látogattunk Pannonhalmára, amely – a látvány miatt – egyesekben Erdély falvait idézte fel.  11 órakor a látogatóközpontban megnéztünk egy kisfilmet az apátság történetéről és a szerzetesek életéről. „Bárki vagy, aki a mennyei országba igyekszel…” mondattal indult a film, és ez már komfortérzettel töltött el. Az összeállításból kiderült, hogy a bencés szerzetesek tisztelik a fizikai munkát, az imádságot – és az Isten iránti engedelmességet. Tudják, az ima találkozás Istennel. Vallják, hogy az ember idővel megtanul bízni Istenben, önmagában és embertársaiban. 


A film után egy idegenvezető kalauzolt végig minket az apátság épületein, és részletesen beszélt Pannonhalma történelméről. Megnéztük a Szent Asztrik szobrot, a monostort, a kerengőt, bazilikát, altemplomot és a káprázatos könyvtárat. Utóbbi helyen elég sokat időztünk, megnéztük az időszaki könyvkiállítást is, amelynek témája a sivatag/pusztaság volt. A levéltár egyidős a monostorral. Itt őrzik a Főapátság és a magyarországi bencés rend működésével, intézményeivel, gazdálkodásaival kapcsolatos kéziratos dokumentumokat. Tájékozódtunk a monostori gyógynövénykultúráról, az apátsághoz tartozó területen ugyanis gyógynövénykert, levendulaültetvények, lepárló, sőt, biomassza fűtőmű is található.
Betekinthettünk a gimnáziumi menetrendbe is. A gimnázium eredetét egészen 996-ig vezetik vissza. Szent István ide „íratta be” a fiát, Imre herceget. Mára már a Pannonhalmi Bencés Gimnázium hazánk egyik vezető iskolája. Több mint háromszáz diák jár ide, akik egyúttal kollégisták is. Az apátsági kirándulásunk vége felé egy fiatal szerzetes, Márk atya fogadott bennünket a templomban, ahol több kérdésünk is részletes választ kaphattunk. Tőle tudjuk, hogy az apátsági élet nem a szabadság eldobása, hanem egy más formája. Itt a szerzetesek saját intimitásukat őrzik meg Istennel.


Az apátságban 21. századi borászat is működik, ezért a majorsági látogatásunkon megnézhettük a magyarországi ezeréves borkultúráról szóló kiállítást, de ugyanott az egyháztörténeti tárlatot is megtekintettük. Megkóstoltunk néhány cukrászati különlegességet, például a levendulás sütit – több édességet a helyi gyógynövényekből készítenek. Végül a kellemes beszélgetés és rövid értékelés – valamint az elmaradhatatlan csoportkép elkészítése – után, 4 óra tájban kellemes fáradtsággal ültünk be az autókba, és tértünk vissza a PTF-re.
Ami engem illet, fontos tanulság volt a számomra, hogy a bencés szerzetesek szeretik Isten teremtett világát, látják gyöngeségeit, hibáit, így mindig van miért imádkozniuk. Ezt a szemléletmódot teológusként, de „civil” keresztényként is érdemes eltanulni tőlük! A kirándulásért köszönet a PTF-nek, a szervezőknek és Istennek!
Csiffáry Zsuzsanna