Dicsőítő est a PTF-en - beszámoló

Csaba Ungvári, 2016. okt. 10. 10:41   [ frissítve: 2016. nov. 3. 5:16, felhasználó: Csilla Archív Juhász ]
Mi várunk Rád, Urunk

hangzott a dicséret a PTF imatermében 2016.10.19.-én, a félév első-, és hitünk szerint nem az utolsó-, dicsőítő estjén. És nem volt hiábavaló a várakozás, Isten jött és megváltoztatta először a légkört, a hozzáállásunkat, a szívünket, majd pedig hiszem, hogy az életünket is. Ilyen, életeket átformáló közös estét töltöttünk együtt Isten és egymás jelenlétében. A PTF dicsőítő csapata néhány héttel ezelőtt azt a gondolatot kapta - hisszük, hogy Istentől - hogy szervezze meg ezt a dicsőítő alkalmat. Mi pedig nem tehettünk mást, mint hogy adtuk ehhez a szívünket, az időnket, a talentumainkat, a többit pedig Istenre bíztuk és hívtuk Őt, hogy: Várunk Rád, Urunk. Azt, hogy Isten mit végzett ezen az estén, visszaigazolják hallgatótársaim gondolatai, álljon itt néhány ezek közül:

A dicsőítő est miden várakozásomat felülmúlta. Isten csodálatos jelenléte körbe vett minket. Kimondhatatlan hálát érzek, azért a szelíd, és szeretetteljes munkáért, amit közöttünk végzett. Jézus valóságos módon közel jött hozzám, és a szívemre beszélt. Személyes életemben Isten falakat döntött le, és azokon a területeken ahol meginogtam, megerősített. Jézus jelen volt, és szabadított, gyógyított, vigasztalt, és bátorított. Annak ellenére, hogy tudom, Isten mégis mindig, egy újabb oldaláról engedi, hogy szemléljem és átéljem azt, hogy a dicsőítésben erő van. Olyan erő, amelyet emberi próbálkozások, a legjobb, legnemesebb szándékú cselekedetek, még csak gondolatban sem tudnak felülmúlni. Hálás vagyok mindezekért! ( Nagy Mercédesz – másodéves hallgató, a dicsőítő csapat tagja )

Nem tudom mikor dicsőíttettem utoljára olyan elmélyülten és belefeledkezve Isten ölelésébe, mint ezen az alkalmon. Látszott, hogy Ő is készült rá! (Kálvin Anikó másodéves nappali tagozatos hallgató)

Én nagyon örültem a dicsőítő estnek, szerintem egy nagyszerű alkalom volt. Jó volt, hogy együtt tudtunk mozdulni - dicsérve Istent - egy hosszabb alkalom keretében. Szerintem kivételesen tapasztalhattuk meg ezáltal Isten valódi jelenlétét, s azt, hogy Ő valóban a dicséretek közt lakozik. ( Takács Dániel – harmadéves hallgató )

Számomra a legnagyobb öröm az, amikor láthatom Jézust munkálkodni a szolgálataim alatt. Amikor Ő belép, akkor jön el mindig az a pont, amikor minden olyan könnyűvé válik, mert már nem én, mint ember, vagyok a középpontban, hanem Jézus. Ez az, amire mind várunk, amikor összegyűlünk egy ilyen dicsőítésre. A szolgálók „végre” fellélegezhetnek, mert már nem rajtuk van a fókusz, a résztvevők pedig megtalálják azt, akiért eljöttek. Én így éltem meg ezt a dicsőítő estét, és már izgatottan várom a következőt, amikor együtt énekelhetjük: „Várunk Rád, Urunk” - ismét! ( Tóth Tamás – másodéves hallgató, a dicsőítő csapat tagja )

Meghitt, őszinte és odaadó légkör fogadott a Dicsőítő Esten. Egy olyan légkör, amelybe úgy, ahogy aznap voltam beléphettem és időt tölthettem Isten jelenlétében. Egy olyan légkör, amelyben együtt, egy szívvel tudtunk dicsőíteni. Ő ott volt, megáldott és megszabadított. Hálás vagyok Istennek azért a munkáért, amit közöttünk végez. Várom a folytatást! ( Fortin Réka – másodéves hallgató, HÖK titkár )

„Várom a folytatást” – mi is várjuk. Ahogy korábban írtam, nem az első és utolsó ilyen dicsőítő alkalmat szerveztük. Jó beharangozója ez a beszámoló a következő ilyen estnek, ami terveink szerint november 23-án fog megvalósulni. És hogy mi ezzel a célunk?

„… hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”

Az előző alkalmon tettük ezt a szívünkben és tettük ezt fizikailag is, valóságosan. Mindennel, ami ezen az estén történik, szeretnénk Istennek adni a dicsőséget. Az a vágyunk, hogy trón épüljön a szívünkben, és a dicsőítésünk jó illatú áldozatként szálljon fel a mennybe. Várunk arra, hogy Isten mit készít a következő alkalomra, és készek vagyunk arra, hogy valami új történjen, valami, ami megrengeti a PTF falait, valami, ami gyökeres változást hoz az életünkben.

„Mily kedvesek a te hajlékaid, ó, Seregek Ura! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az Úr udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez…Boldogok, akik házadban laknak, és szüntelenül dicsérhetnek téged!”